Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 2002. május, XIII. évfolyam, 5. Szám »
Fotóalbum.
Három képeslap
Ha majd kézbe veszed ezt a könyvet (Torda és környéke régi képeslapokon.
Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001), keresd ki a 10., a 30. és az 52. képeslapot.
Mindegyik ugyanazt az épületet ábrázolja, az ún. Pénzügyi Palotát. A 10., vagyis
nálunk az első 1905-ben készült, a 30., azaz nálunk a második 1917-ben, az 52.,
nálunk a harmadik pedig 1931-ben.
Az első képeslapon semmi érdekes nem fedezhető fel, hacsak az nem, hogy az épület
egyik szárnyában egy pénzügyektől igen távol álló létesítmény: gyógyszertár
kapott helyet. Cs. Mike Márton a tulajdonosa, ha jól olvasom a nevet, és a „Véd
Angyal”-hoz van címezve. Az épület másik szárnyában Flachbart Károly (ha ezt
is jól betűzöm:) „csemegeüzlete” és a „Bethleni Műmalom Liszt Főraktára” található.
A második képen már jobban láthatók a részletek. Cs. Mike Márton Gyógyszertárának
kirakata tisztán ragyog a napfényben. A kirakatban kivehető egy mellszobor is,
mintha görög istenség vagy antik gyógyász őrizné az üzlet nyugalmát. A járdán
promenádozók torpannak meg, és furdulnak a fotókamera felé. A bejárat másik
oldalán a „Liszt Főraktár” cégtáblája változatlan, ellenben a „Flachbart Márton”-os
felirat helyén, vagy arra rászegezve, szóval mindenképpen azt kitúrva, frissen
festve, méretben jóval nagyobb, vastagabb betűkkel az áll: „Turcza Géza Fűszer
Kereskedése.” Hogy mi lett Flachbart Mártonnal, nem érdemes találgatni, a kép
elárulja nekünk. Ugyanis ezen a szárnyon már nem csillog-ragyog a kirakat, sőt,
mintha az üveg helyén deszka volna. Esetleg kartonpapír. Esetleg üveg, és mögötte
van papír, amely az üzlet átrendezését takarja. Deszka, papír, üveg, a lényeg
viszont, hogy rá van festve, pontosabban mázolva, meg-megcsorgó festékkel egy
Dávid-csillag.
Emlékszem, amikor a háború után Horvátországon átutaztunk, az országút menti
házak falára ugyanilyen megcsorgó vonalakkal mázolták rá: „Hrvatsky kuta”, vagyis
horvát ház. Ezek a megjelölt házak feketén meredő ablakszemekkel, szétlőtt tetővel,
lyukacsos falakkal roskadoztak az országút mentén. Nem tudjuk eldönteni: a tulajdonosok
írták rá, hogy ne lőjenek rájuk a szerbeket üldöző horvát katonák, vagy a szerb
szomszédok, hogy kivonuló testvéreik lássák, mit kell szétlőni.
A tordai Flachbart kereskedő üvegvitrinére 1917-ben aligha a zsidó tulajdonos
mázolta föl a Dávid-csillagot, abbéli szándékkal, hogy majd a bevagy kivonuló
zsidó katonák, netán a bosszúra szomjúzó zsidó civilek megkíméljék üzletét.
Nincs párhuzam. Párhuzam legfeljebb a húsz évvel későbbi eseményekkel vonható,
amikor majd kötelező lesz a kabátra is föltűzni a sárga csillagot.
A harmadik képen minden megváltozik. A Pénzügyi Palota, mintha elnyerné eredeti
rendeltetését: bank költözik a gyógyszertár helyére. Ami (a rendeltetés helyreállítása)
persze csalóka látszat, hiszen az eredeti feliratot is le kell verni, hogy az
újat fölrakhassák. „Banca Centrala” vagyis Központi Bank lett a gyógyszertár
helyén. A másik szárnyba az Ariesul (Aranyos) nevű nyomda költözött a Liszt
Főraktár helyére, azon túl pedig, ahol Folbach, azután Turcza kereskedése volt,
most Ionel Cruţiu hirdeti magát.
A könyv előszavában Lászlóffy Aladár azt írja, hogy egy „város arcai szelídek,
derűsek. A képeslap-fotográfusok nem csatadokumentumokat igyekeztek találni,
hanem állóképeket”. Elég egy nagyító, hogy másképp lássunk.
LÁNG ZSOLT